A házasságról szóló családjogi törvénynek az a célja, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányának megfelelően szabályozza és védje a házasság és a család intézményét, biztosítsa a házasságban és a családi életben a házastársak egyenjogúságát, fokozza a gyermekekért való felelősséget, és előmozdítsa az ifjúság fejlődését és nevelését.

A házasság jelentése a köztudatban nagyon sokrétű. A legáltalánosabban ismert és elfogadott fogalom szerint a házasság két embernek tartós érzelmi és gazdasági, az állam által elismert és állami hatóság előtt regisztrált kapcsolata, közössége. Amikor a ma legdivatosabb témával, az egyneműek házasságkötésének az állam által való elismertetésével kívánunk foglalkozni, akkor tehát nem megkerülhető két kérdésre a válasz: jogszerű-e az állam részéről ennek tiltása vagy megfordítva, jogszerű e ennek elismerése, engedélyezése.

A másik kérdés az, hogy hogyan áll hozzá a témához a közvélemény?

A családjogi törvény tehát az Alkotmány rendelkezéseit hivatott betartani. Ha ez igaz, akkor kijelenthetjük, hogy minden embernek alkotmányos alapjoga a másik emberrel való érzelmi és gazdasági közösségének törvényes elismertetése.

A családjogi törvény kimondja, házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlévő házasulók az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kívánnak kötni. Sehol a törvényben nem az van leírva, hogy egy férfi és egy nő, hanem a házasulók. Ebben a megközelítésben tehát ha két ember úgy gondolja, hogy törvényesen összeköti a sorsát, akkor nem kell hozzá még törvény módosítás sem, hanem egy anyakönyvvezető és két tanú a hivatalos helységben és két ember kijelentése.

Tagadható-e hogy az azonos nemű iránt gyengéd érzelmeket tápláló, és vele sorsát összekötni akaró két férfi, vagy két nő nem ember?

Tagadható- e, hogy minden más, ettől eltérő nézet, parancs, vélemény, törvény diszkriminatív? Természetesen nem. Szerintem ez az egész ilyen egyszerű. És ez az egész gondolat együttes, valamint ennek erkölcsi, etikai, jogi megítélése nem Magyarországon és még csak nem is az újkorban merült fel. Történelmi példák hosszú sora, és a jelenkorban pedig számos fejlett nyugati állam joga azt látszik igazolni, hogy az egyneműek házasságkötése jogszerű, természetes és emberi.

Ezért minden olyan gondolat, vélemény és törvény diszkrimináció és az emberi alapjogok súlyos megsértése.

Más kérdés persze, hogy a hagyományos férfi-nő kapcsolatban is milyen régi hagyományai vannak a házasság nélküli együttélésnek, hány olyan példát látunk, amikor az ilyen szimpla együttlét, ragyogóan funkcionál, ám ha később házasságot kötnek, akkor minden elromlik. Ugyanakkor az ellenkezője is igaz. Sok házasságban élő ember kapcsolata azután lett igazán jó, amikor elváltak, ismét megtanulták egymást becsülni, ismét fellángolt a szenvedély, és addig éltek házasság nélkül, amíg meg nem haltakâ026..

De azt hadd döntse el minden ember, hogy a párkapcsolatát törvényes alapokra kívánja-e helyezni, vagy csak él együtt valakivel. Ha egy férfi és egy nő között ezt a törvény biztosítja, garantálja, intézményesíti, akkor tegye lehetővé ugyanazt egyneműek között is, mert különben alkotmányba ütköző diszkriminációt követ el a jogalkotó, azaz az állam!

Más kérdés az, hogy az egyneműek közötti házasságba, vagy kapcsolatba hogy kerül a gyerek. Minden államban a legszigorúbb szabályozás védi a gyermekek jogait, megfelelő neveltetésüket, testi, szellemi, erkölcsi fejlődésük mikéntjét. És ez így is van jól. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy apja és anyja is legyen, ezek ketten együtt, családban, személyes példamutatással és szeretettel neveljék a gyerekeket, generációkon át. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy a személyes identitását ne zavarja meg a többi ember rosszindulata, gúnyolódása, élcelődése egy életen át. Az anya szerepét, aki, kihordja és a világra hozza a gyereket, nem veheti el, nem vállalhatja át senki, amíg a világ -világ. Az apa lehetőleg legyen az, akinek az anyával való szoros érzelmi kapcsolatából ez a kis élet létrejött. Ha lehetséges, ők együtt, minden szeretetükkel és erejükkel neveljék fel családi közösségben a gyereket, amíg el nem engedhetik.

Itt is vannak, lehetnek persze ellenérvek. Jó- e a gyereknek, ha az anya önzőségből úgy vállalja, hogy nincs apa? Nem jó. Jó e a gyereknek, ha az anya egy nem kívánt kapcsolatból fogant gyereket világra hoz, és aztán eldobja, nem törődik vele? Nem jó. Jó e, ha van család, de úgy élnek, olyan rossz példát mutatnak a gyereknek, hogy elkallódik, kisiklik az élete? Nem jó.

Kivételes példákat is találunk, amikor Terry Black. úgy neveli fel a felelőtlen anya három gyerekét, hogy emberi példát, szeretet, nevelést, jólétet, mindent megad nekik, olyan áron, hogy ő a saját identitását feladta, a másnemű életét megszüntette, csak azért, hogy a gyerekeknek, akiket vállalt, jó legyen az életük! De őt tekinthetjük egyedülállónak. Státuszában is, mint embert, és bátran ki lehet mondani szülői, apai nagyságában is!

Azt tehát, hogy egyneműek házasságából olyan család váljék, ahova gyermeket fogadnak örökbe, számos ellen szóló érv miatt nem tudom támogatni, és nem helyeselném azt sem, hogy az állam a gyerekekkel való körültekintő támogatásán csorba esne azzal, hogy az ilyen kezdeményezéseket engedélyezné!

Ha mi azt mondjuk, érezzük, követeljük, hogy ugyanolyan emberek vagyunk, mint mindenki más, akkor az érzelem világunk is legyen olyan, és tudjuk eldönteni, hogy felvállaljuk másságunkat, de minden olyan jogot megkövetelünk, ami az EMBER-nek jár és megadatik, de ebből maradjon ki a gyerek!

2007-07-27

Amanda Elstak

Transzvesztita-énekes,műsorvezető

Forrás: Na Végre!